Fáradt sugarakat nyög magából
A vén, lángoló óriás
Megkeseredve vonszolja magát
Keresztül az ég kékjén

Rideg koronggá dermedve
Lerogyna a látóhatárra
Magja megnyugvásért kiált
De tovább járja izzó útját

Messze még a hideg kor
Mikor elhal minden élet
Mikor kihúny az égi fény
Csak homály marad végleg
Csak homály marad végleg

És összeégve, újra
Egyhangú útjára indul
Holnapot adva az élőknek
A torzult Nap végzete