Fáradt sugarakat nyög magából A vén, lángoló óriás Megkeseredve vonszolja magát Keresztül az ég kékjén Rideg koronggá dermedve Lerogyna a látóhatárra Magja megnyugvásért kiált De tovább járja izzó útját Messze még a hideg kor Mikor elhal minden élet Mikor kihúny az égi fény Csak homály marad végleg Csak homály marad végleg És összeégve, újra Egyhangú útjára indul Holnapot adva az élőknek A torzult Nap végzete