Jobb néha csendben lenni,
Mint üvölteni a tömeggel,
De a csend nem szült még forradalmat,
Véres zaj, hangerő kell!

Keresni és szemben lenni,
Azzal akit akartál,
Lelkedben rendet tenni,
Küldte, űzte a valóság!

Semmi nem lesz jobb,
Csak mindig másképp rossz,
Semmi nem lesz jobb,
Már nem is várom.
Soha nem lesz jobb,
Csak máshol másként rossz,
Talán lesz még jobb!

A neved már rég nem hordod,
Csak kód és néhány szám,
Belefáradt szürke sorsod,
Formál géppé, robottá.

A teher a vállunk nyomja,
Ki dönt, hogy ki lehet sztár?
Átverés a vesztes sorsa,
A csúcsig tartó hazugság.