Mint hegyek csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél
Csendes a szívem, többé nem ég
Nem bántja újabb szenvedély;

Felettem a csillagod
Szinte megvakít, úgy ragyog
Szívemre szórja sugarát,
Azért én fel nem olvadok...

Jöjj vissza nyár, hogy bennem újra lángolj,
Ha elér a vágy, nem árt se fagy, se szél
Szívemhez érj és szenvedéllyel ápolj,
Ölelj át, hogy pusztuljon a tél!

De néha csöndes északán,
Mikor álmodozom egyedül
A múlt ifjúság tündér taván
Kedves arcod felmerül;

Ekkor jeges szívem enged,
Mint hosszú téli éjjelen
A hegycsúcs sötét hava,
Mikor a felkelõ nap megjelen...