Az Õsanya Szól Ivadékaihoz Az Õsanya szól ivadékaihoz Ösvényteken csend és homály legyen Árnyék-párta simuljon sírotokra, Tovább-lengõ fények mögött vigyen Pályátok a teljes sötétbe vissza. Lámpa lámpát érint az asztalon, Sok göndör fénylugas egymásba-olvad, Közéjük mégis árny karéja horpad, Ott a vakon-látó bogár oson. Sugárban, én ezer makacs szülöttem, Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél, Mint légbe sarat öntõ sûrû ködben, Hol görcs kérgekbõl pillog a veszély, Míg rádlel ködöt tépõ gyors körökben A legvégsõ, feloldó, korom éj. A medve-õs Az elmaradt násszal szívében, Mélyben hol majom-árny sivít, A medve bölcs lépéseit Kutatta egyik angyal-énem. A hyperboreus az éjben Bundafejtõ kést élesít, Dalolja medve õseit S megöli gyermeki-serényen. Nagy szelleme békésen él Örök télben övéinel, Melegülnek lenyúzott bõrén. Az angyalon szikráz a dér, Így várja, gyúl-e felszökõ fény, Talán egy rovar szárnyfedõjén.