Torkig A sarjú tüskékkel Az életfán bomló rügyekkel Siess! Ki megtorpan, gyökeret ver Az ágak közt háló feszül Szorít, fogva tart A téridő fonta húrjaiból Álnok csapdáját Tőrbe csalt Foggal, körömmel A görcsös kérget hántva Az óaranykorban fogant fehér évgyűrűkig Végig korhadt a hús Velejéig áthatja a szent-igaz megszabadulás Szivárgó gyantája lelkemen szárad Mennie kell, túl nagyra nőtt Tövestől A gyökércsakrát Sóval hintve Mi él és mozog Mit felhalmoztunk Írmagja sem marad