Feltámad a tetszhalott, Az ég alján bíbor tûz lobog, Az elfelejtett város újraéled, Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér. Felszakad a néma csend, A szélmadár új dalba kezd, A múltba dermedt órák újra járnak, Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér. Az égi fény felragyog, Tárulnak a lezárt ablakok, A háztetõkön tûzvirágok nyílnak, Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér. Testet ölt a fénysugár, A téren át a földre száll, A régi vágyak újra élnek, Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.