Bennem ég a tûz Dimenziók kulcsa már az enyém Bebocsátást nyertem A tükör mögé Mikor átléptem a falat Átváltoztam valamivé Mi nem ember, s nem állat Egy teremtménnyé mely nem Istené Nincs ki uralkodjon felettem Enyém már minden tudás Meghaltam mielõtt megszülettem Ott állok, hol senki más Úttalan utakon járok Messzi vizek felett szállok Csillagok közt gyalog járok Mindenek felett állok Ott vagyok, hol Élõ nem halhat Holt nem járhat Éber nem alhat S alvót nem ébreszt fel a virradat Itt vagyok hát, de valami más Valami történt, ez nem vitás Nem ebben hittem, nem ezt akartam Túlléptem a határt Született belõlem valami Mit már nem lehet irányítani Nem én alkottam, de mégis érez Belõlem fogant s tudatára ébredt Mi több mint ember, s több mint állat Megöl engem, megfizetem az árat Egy teremtmény mely csak az enyém De ellenem fordult, nincs már több remény Együtt születtünk, együtt múlunk el Megöl engem, de velem pusztul el Én vagyok a tudás, õ az õrület Én vagyok az ismeret, s õ a gyûlölet Én törtem utat a tükör mögé Mely sosem létezett Saját elmém csapdájába estem Ez már az õrület Hol a tudás önmagából fogan Ott leszek én várva terád A tükör mögött lesben állva Vadászni fogok rád Anyagi létem elpusztult Elmém más létsíkon trónol már Uralkodik, csillagok közt utazik Élet bennem nem honol már Hol a tudás önmagából fogan Ott leszek én várva terád A tükör mögött lesben állva Vadászni fogok rád