Karodon vittél évekig, Akaratod rabja voltam. A vagyak bennem egyre nõttek, Elfelejtem, hogy kölyköd voltam. Hiaba hivnal megtört szivvel, Elnyeltek a sûrû varosok. A tûzfalakra irtam éjjel: Engem ne varjatok! Kölyköd voltam, véredbõl lettem. Kölyköd voltam, nem értettél engem. Emléked mégis fogva tart, el nem enged. Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem. Rossz hold kelt föl. A régi dolgok sorra elvonultak, Percrõl-percre messzebb jutok. Terheim hegyekké nõttek, Áttörni rajtuk nem tudok. Szarnyaira vett a vagy, És nem mondhatok neked mast: A reményt soha fel ne add! Megveted még hideg agyamat. Megveted még hideg agyamat. Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem. Rossz hold kelt föl. Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem. Rossz hold kelt föl.