gazda szemében a régi tuz még égett Elverné az asszonyt, de erre már nem képes Ostorral, bottal, pálcával, ököllel Úgy, mint a régi szép idokben És midon bevette a csodapirulát Testébe új élet költözött, s felállt Megragadta két kezével a furkós botot És az asszonynak jól odasózott Mariska! Hát kell neked egy jó nagy verés? Hol van az asztalról a vacsorateríték? Egész nap a szántóföldet túrom! Ha nem lesz tüstént étel, a segged is megkúrom! Hát a borom hol van? Baszom az anyád! Veszed elo rögtön, mert széttöröm a szád! Jól van Maris, a gyereket legalább elverted! Elmondom hát most, mit szeretek én benned! Szeretem a rengo, hájas tokád! Gigantikus valagad, foghíjas, büdös szád! Szeretem az izzadt, szorös hónaljad! Visszeres, kövér, vastag, oszlop lábaidat! Szeretem a szemölcsös, széles hátadat! Lógó, petyhüdt melled, ráncos sörhasad! Szeretem, hogy az én faszom, az ami meghág: Aranyeres segglyukad, szoros, tág pinád! Valaki itt megint, nem mosott segget Utálom e buzt, amikor vacsorázok egyet Nem igaz, hogy miért vagy íly' igénytelen állat Nem tartod rendben ezt a kibaszott házat! Csak azért mondtam igent, a pap gecinek Mert azt hittem, azt kérdezi, hányok-e toled De vessünk már véget e rút vitának Elmondom oszintén, mit érzek irántad! A szememben a régi tuz még ég Elvernélek, ha menne még! Ostorral, bottal, pálcával, ököllel Úgy, mint a régi szép idokben Ezért hát bevettem a csodapirulát Testembe új élet költözött, s feláll Ide nekem a két kezes furkós botomat Hogy a rút pofádnak jól odasózzak