Remeg a testem ahogy elhagy a lélek Régóta vártam de mégis nagyon félek A rongyos égrõl bámulnak a csillagok Messzi fényük nem vakít már régen megfagyott Már csak egy perc és kialszanak a fények Az utolsó gyertyaláng fénye szinte éget Fáj a magány ahogy elhagyott az éj És érzem a hajnali félhomály hûvös leheletét Nem vár az élet Nem vár az álom Hiába kértem Nem vár, de nem is bánom