Éget legbelül, perzsel a láng, Tüzek gyúlnak meg bennem. A gyülölet ez, marj a lelkem, Ki lehet ilyen kegyetlen, Hogy égö sebeimet újra Felszakítja, s elfut messzire? Kinek a feje üres ennyire, Hogy nem tudja mekkora ereje A Fenevadnak Tudom ki az, de nincs egyedül, De kiért Szüz Mária sír, az nem menekül. Látom a végét: hullahegyek. S trónfosztott lesz a ti Istenetek. Kik Sátán sebeit tépik, Tudom, kik azok!