Én a fény vagyok és az út, És a végtelen mélyû kút, És a hangok tengere, És az ébredés kezdete. Nézd az ébredõt: visszatér, Ringó csónakán partot ér, Lassan minden összeáll, S egyre vékonyabb lesz a szál. A könnyû pókfonál, Mely szõne álmokat, De most egy kis mozdulat, És kész, vége, elszakadt. Most, hogy csónakom itt hagyott, Nézem álmosan, hol vagyok. Ott egy szék az ágy elõtt, Túl a ablakon háztetõk. Szánt a napsugár arcomon, Szól egy rádió, hallgatom, Aztán mégis felkelek, Megszokás szabja léptemet. Tovább lépkedek, Már ott kinn megyek. álom, ég veled! Jó reggelt emberek! Hív, vár a fény, És új remény. Hajt az, hogy gyõzhetek, Hát jó reggelt, emberek!